Erdőbénye község Magyarország és Borsod-Abaúj-Zemplén megye északkeleti részében fekszik a Zempléni hegységben, a Bodrog közelében, a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék és a világörökség része.
Aki veszi a fáradtságot és leutazik Erdőbényére, azt biztosan rabul ejti majd ez a világ. És ha el is tud tőle szakadni végül, a zamatos Tokaj-hegyaljai boroknak, a vidékies ízeknek és a híres Tokaji vendégszeretetnek köszönhetően évről évre visszahúzza majd a szíve - no meg a gyomra.
„Ideális táj” – itt a hegyvidék, a folyó, a síkság és az ezek különleges csatlakozási és építkezési pontjait kitüntető városkák, falvak, a természetes és mesterséges környezet megismételhetetlen együttesét alkotják.
A tokaji borvidék mértani középpontjában fekvő község egyike Hegyalja legrégebbi településeinek. Egykor a tokaji bor előállításának egyik központja volt.
A lakosság életét, munkáját a szőlőtermesztés, borászat, és az iparosság jellemezte. A fa és a kő kínálta lehetőségnek találjuk nyomait napjainkig építészeti emlékeinkben is.
Hegyekkel körülvett tájesztétikai, természeti, geológiai szépséggel megáldott, őslénytani érdekességekben és ásványokban gazdag terület. A település a kádárok, fafaragók és kőfaragók hagyományainak egyik legjelentősebb őrzője.
Az itt élők, a tevékeny, jobb életre vágyó, de hagyományaihoz hű lakosok hiszik, hogy a kapcsolódás az egyik kiútja lehet annak, hogy természeti szépségekben páratlanul gazdag, kincset rejtő vidék önerejéből megmutassa magát a világnak, és jövője krónikája a múlt ragyogó színeivel fog újra írattatni.
Első írásos említése 1331-ből származik, amikor az Aba nemzettség birtokaként említették Erdőbényét. Ennek és a szőlő jelenlétének ékes bizonyítéka, hogy itt találták meg a – Miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött – miocénkori ősszőlő Vitis-tokayensis levelének lenyomatát, az ősi szőlőlevél kövületet.
1604-tól Rákóczi birtok része minek köszönhetően jelentős fejlődésnek indult. A Rákócziak nagy gazdasági központot alakítottak ki. Építettek egy nagy kastélyt is amely alól Hegyalja egyik legnagyobb több emeletes összefüggő pincerendszere indul ki 22 két ággal. A mai pincerendszerek nagy része is ebből a korból maradt fenn.
A történelmi korokban kialakult borvidék, a bortermelés hagyományai, a hegy fái és kőzetei megélhetést adtak a helyieknek. Lakói döntően őstermeléssel, bányászattal foglalkoztak.
A környező hegyeken rengeteg szőlő termett és terem a mai napig is. Erdőbénye nevéhez fűződik az aszúbor is. Itt volt prédikátor a híres Szepsi Laczkó Máté, aki kidolgozta a ma is használt aszúbor készítési technológiát. Elsőként 1631-ben Lorántffy Zsuzsanna kapott a nemes italból, amely azóta világhírű lett és ma már csak a „királyok bora, a borok királya”-ként emlegetik.